Elvileg ugyan szakmainak szántam ezt a blogot, de már ennek az utazásnak a megközelítése is ennél szabájtalanabbra sikerült, úgyhogy ezt a családi beszámolót is engedélyezem most magamnak...
Az egész onnan indul, hogy tegnap, szerdán késő este Tizi és Emma leszállt a Stazione Trastevere nevű római pályaudvaron a reptéri vonatról. Emma arcán udvarias félmosolyt láttam ("valahonnan ismerlek, amig eszembe nem jut, hogy honnan, ebből a távolságtartó kedvességből túl nagy baj nem lehet...")... Mindenesetre, szerencsére kb 10 percel később leesett neki, mert miközben gyalog befelé sétáltunk a városba, egyszercsak hátrafordult a babakocsijából és mint aki azt mondja, "jaj, hát neharagudj, mostanáig a nyelvem hegyén volt...", jelentőségteljesen azt mondta, "Papa..!". Azóta emlékszik...
Ma fölsétáltunk a Villa Borghese-be, az itt épp olyan mint nekünk a Városliget, avval a különbséggel, hogy ebben az óriási parkban mindenfelé elszórva nagyon komoly Múzeumok találhatók különböző reneszánsz és barokk villákban-kastélyokban. Azt még multkorában megfigyeltem, hogy van itt egy körhinta, persze iszonyúan ronda, és teljesen elképesztő járművek vannak egymásmellé rakva, a legkülönfélébb sikerfilmekből, de arra gondoltam Emmának biztos tetszene. Hát ezt nagyon eltaláltam... első felülésre 6 kört kellett végigmenni, Emma önkivületi állapotban egyszerre kormányzott az általa kiválasztott topolino mindkét kormányával (az ilyen játékokban mindkét oldalon van kormánykerék, ha már elfelejtettétek volna...), közben időnként, amolyan csatakiáltásként az "Emma vezet körbe-körbe!!", családilag már jól ismert rigmust ismételgette. A hatogik kör után, amikor nekem már enyhe hányingerem volt inditványoztam a szembelévő fagyizót, így sem volt könnyű kiimádkozni a kocsijából...
Nos, kb így végződött az első turnus, eztán jött nagy nehezen a fagyizó...
elnézést a hülye pofákért, de állati veszélyes dolog egy ekkora fagylalt...
állandóan attól kellett tartani, hogy az egész a földön, vagy valamelyikünk ölében landol...
az alábbi könnyek épp annak szólnak, hogy elővigyázatosságból levettük a fagyi felét. Ez olyan valakinek aki állandóan azt ismételgeti "Emma egyedül!" súlyos beavatkozásnak tünhet ...
A körhintát végig nem felejtette el, az egész fagyizás alatt mutogatott a ringlispiel irányába "még, még!" felszólitással. következett még 6 kör...
A második hatos után én má' tényleg majdnem hánytam, úgyhogy leszédelegtünk a topolino-ról, és hazabotorkáltunk...
/a képek mobillal készültek, a Tizi és én csináltuk őket./
