Lassanként követendő szabájnak tünik, hogy ha a világnak egy táján az ott élők szinte térdenállva könyörögnek a valamiért szimpatikussá vállt idegennek -igen,ez most én volnék- nehogy elmenjen ide vagy amoda, mert ott aztán tényleg semmi sincs, evvel szemben ez vagy az a város gyönyörű, akkor mindenképpen meg kell tanácsukat fogadni, csak éppen fordítva: az erősen javasolt helyet messze el kell kerülni, a rém unalmas városkát, mely a vidék lakói szerint max. ha egy órás sétát ér meg, okvetlenül fel kell keresni. Gubbióval én pont így jártam. A szálodai kávéföző kisasszony szerint, Gubbióban aztán tényleg semmi sincs ( szavai alátámasztásaképp hozzátette: "még egy disco sem!" ) menjek inkább Spello-ba vagy Perugia-ba. Hiába magyaráztam, hogy nekem megbizásom van, tehát mindenképp el kell oda jutnom, csak őszinte együttérzéssel és szomorusággal nézett rám... A valóság azonban -és szerencsére- egészen más: itt végre megtaláltam azt az életteliséget,ami Assisiből annyira hiányzott. Egyébként a két város sokban hasonlítana, érintetlenül középkori umbriai hegyi városka mindkettő, de Gubbiót olaszok lakják és használják, mellesleg turisták is megfordulnak ott, Assisit viszont turisták lakják, mellesleg néhány ott élő olasz is akad.
Amúgy sokmindent találtam egészen másképp mint Szerb Antal megírta: " Gubbióba keskenyvágányú motorvonaton kell menni, amely Fosato di Vico és Arezzo közt közlekedik" Ennek bizony nyomát sem láttam. buszok járnak,hajmeresztő hegyi utakon, a fő központ pedig Perugia. Aztán: "Egy óriási, kopár, olasz stílusú hegy oldalában húzódik meg.." -ez talán annak idején így volt, most szép erdő borítja a hegyet, ahogy majd látni fogjátok.
"Az összevissza kanyargó utcák közt középen feltornyosodik egy hihetetlenül magas épület, amiről nem érteni meg, kik és miért építették ennek az istenhátamögötti helynek a közepére. Irdatlan és búskomor középkori felhőkarcoló."
szerintem nem is olyan búskomor...
inkább impozánsnak mondanám...
"Ez a Palazzo dei Consoli, innen igazgatták a konzulok a kis gubbiói városköztársaságot..."
"Megnézte belülről az óriási műteremre emlékeztető, tátongó Palazzo dei Consolit..."
nem is rossz ötlet, fény is van, hely is akad, kérdés, hogy a város nekem akarja-e adni, pusztán hódolatból...
Néhány sorral az imént idézett szövegrész után:
"Mihály a katedrálisból kijövet a Via de Consolira kanyarodott be." - ez azért nem ilyen egyszerű, mivel a katedrális, kb két utcával feljebb van. "És csakugyan, mindjárt a harmadik házon ott volt a halottak kapuja. A rendes kapu mellett, a földtől egy méter magasságban, egy keskeny, befalazott, gótikus kapunyílás."
Itt meg kell állnunk egy kicsit. Sajnos egy legendával kevesebb. Amikor az információs irodában megkérdeztem az ott ülő hölgyet, hogy is van ez a dolog a halottak kapujával, széles lesajnáló mosoly terült el az arcán. Az anya a hülyegyerekéhez... "romantikus legenda, fiatalember!" hangzott a kedvesen kioktató válasz. Állítólag mesteremberek házai voltak, a nagykapu a mühely, a kicsi a lakás bejárata volt, a romantika idején ebből kerekedett ki a Szerb Antanál oly központi helyet elfoglaló találkozás helyszine Ervin és Mihály , illetve Ervin és Ulpiusz Éva között. Sebaj, mi azért őrizzük meg ezt a szép hazugságot, és a valóságot ne mondjátok el senkinek!
