Új képek, kiállítások, emberek...

Azt is mondhatnám, hogy itt a vége... Ez az utolsó rajz innen, Rómából. Holnap felülök ugyanarra a "frecciarossa"-ra (azt hiszem "vörös nyíl" a pontos forditás, olyan mint a franciáknál a "TGV") ami kéthónapja lehozott és most visszaröpit…

Végre (így két hónap után) találtam egy olyan helyet, ahol a kedvenc szintkülönbségeim jelentkeznek, mint Párizsban a Rue du Rome (milyen vicces...), illetve Pesten a Márvány utca. Ez a rész közvetlenül a Colosseum mögött van, ha kicsit kevésbé irtóznék a turistáktól, már…

Evvel most tényleg nem vagyok egészen megelégedve, de holnap visszamegyek. A Testaccio egy olyan negyed, ahol még nem jártam eddig. Persze minden negyed más, de ez végképp különbözik a többi római városrésztől. Engem erősen a Ferencváros épp felujjítás alatt álló részére…

Ahogy igértem, jönnek a szenek... Egyébként ez a két téma volt az amiről már a korábbi két aquarelle festésekor is azt gondoltam, ide még visszajövök szénnel. A Quirinale alagút melletti ház, illetve a vele szemben lévő…

mostantól néhány szén következik. pontosan még négy , épp ennyi papírom van... ez a Colosseum és a Vittorio Emanuele emlékmű közti út... 

A hazaérkezés utáni első napok elteltek valahogy, igazából nehezen vettem fel a fonalat... Az első két napot az útleírások vitték el, aztán csak nagynehezen sikerült újra belelendülnöm. Az se motiválja az embert, hogy egésznap trópusi idő van. no, mindegy valahogy neki kellett…

Elég lassan haladok az élménybeszámolómmal, mert minduntalan megmakacsolja magát a blog-szerkesztő, és időnként hosszú szakaszokat ujra kell írnom. Sebaj, a legutóbbi leleplezés úgyis épp jó volt lezárásnak, kerüljön hát új fejezetbe a kolostorba való feljutásom.Ahogy biztos…

Lassanként követendő szabájnak tünik, hogy ha a világnak egy táján az ott élők szinte térdenállva könyörögnek a valamiért szimpatikussá vállt idegennek -igen,ez most én volnék- nehogy elmenjen ide vagy amoda, mert ott aztán tényleg semmi sincs, evvel szemben ez vagy az a város…

Csütörtök reggel továbbindultam Ravennából Bolognán, majd Arezzo-n át Assisibe. Persze ez az erősen lerövidített útazás nem követi hűen Mihály útvonalát, inkább úgy választottam meg ezt a négy állomást, hogy azokra a helyszinekre jussak el, ahol  a szerintem a…

Megvolt tehát az a bizonyos utazás. Nem is tudom, hogy foglaljam össze, annyira sűrű volt és fárasztó.Mivel a négy nap jó részét a fülledt hőségben való utazás tette ki és mindenhova a kora esti órákban jutottam csak el, rajzolni alig maradt időm és erőm, mindössze…

Íme a két tegnapi rajz. Az első még délelőtt készült, a Garibaldi szobortól látjuk a Villa Pamphili parkját, a második a szokásos napi hőség levonulása után magában a parkban. A kőfal amit láttok a parkal határos Via Aurelia Antica fala, hasonlóan a Via Appia Antica-hoz az…

Szóval ma reggel a két lány beült Tizi barátnője, Luciana mögé az autóba és elvonultak a reptérre... Talán említettem már, mennyire utálom az érzelgősködést, de azért most kicsit üresebb lett a lakás... Persze ez csak részben igaz, hiszen így megint tudok dolgozni, de…