Szóval ma reggel a két lány beült Tizi barátnője, Luciana mögé az autóba és elvonultak a reptérre... Talán említettem már, mennyire utálom az érzelgősködést, de azért most kicsit üresebb lett a lakás... Persze ez csak részben igaz, hiszen így megint tudok dolgozni, de akkor is nagyon vidám tíz nap volt! Emmán állati sokat lehet nevetni, mert nagyon vicces dolgokat mond, és íszonyú akaratos. Az az érzésem, talán rendező lessz, vagy kiképzőtiszt, mert folyamatosan rendelkezik: "papa ide tükő!!" -ez azt jelenti, hogy odaüljek, a "tükő" saját találmány, a leülést és az ülő alkalmatosságokat jelenti- vagy "szék ide még még!" - itt négy széket kellett számomra azóta is ismeretlen okból egymás mellé rakni. A legkedvesebb játéka, amit kb 1-másfál órán kersztül játszottunk, a római rokonoktól frissen kapott baba vigasztalása volt: "Semmi baj bimbim, semmi baj" -kellett nagy átéléssel mondanom, vállamra véve a nem különösebben szimpatikus rongybabát, Emma eközben egésszen élethűen szinkron-sírt. A "bimbim megint csak saját szó, és a gyerekeket, gyereket jelenti. Az jutott eszembe, hogy a legutóbbi emmás-képeken igazságtalanul nem volt ott a Tizi, csak én. Persze, hiszen ő fotózott. Most úgy gondoltam, hogy a csalládi tíznap lezárásaként fölteszek pár képet, amin együtt vannak. Megintcsak ugyanaz a körhinta, csak egy héttel később... a szerencsére 5 kör után végre megunta...

ez itt még az én kezem. a következő képen Emma észrevette a körhinta szélén álló mamáját...

igen nagy az öröm...

és itt már a két lány...

Ez volt tehát a családi tudósítás, de a munka megy tovább, este már vissza is mentem a multkori témámhoz, szerintem az első a jobb...

Holnap még megpróbálok rajzolni valamit, de kedden indul az "Utas és holdvilág"...