Minden bizonnyal gyermekkori emlékeim, elsősorban az "Alfa- IPM Junior" nevű havilap tehet róla, hogy bár a tíz Piranesi-hommagge megkarcolása óta erősen csappant érdeklődésem az antik építészet iránt (római ösztöndíjjasként ez elég furán hangzik, tudom), azt már az út előtt elhatároztam: a Via Appia Anticá-n végig fogok menni. Ez az elhatározás egész pontosan az Aszterix-képregényből eredeztethető, amit a fentnevezett újság folytatásokban közölt, és generációm fiai lelkesen olvasták. Az egyik epizódban éppen ezen, a legrégebbi katonai útvonalon érkezik a két bátor gall Rómába, hogy elrabolt varázsitalos hordójukat visszavigyék Gallfalvára. Még a rajzokra is emlékszem, a jellegzetes nagy kőlapokra, amikkel Appius Claudius cenzor végig köveztette a nevezett hadi utat.
Térképről sajnos nem mindig érzékelhetőek a távolságok... Azt egyáltalán nem sejtettem, hogy kb három órát kell majd gyalogolnom, nagyjából mintha a szüleimet szeretném meglátogatni Pilisborosjenőn, vagy valamiért Békásmegyerre szeretnék kisétálni... Az ember előbb elhagyja a Circus Maximus-t ( semmi felhajtás, egy méretesebb ovális grund az egész, ennél azért többet vártam...), aztán a Caracalla Termáit, végül kijut a római városfalon kivülre, amin túl még ma is külvárosias táj fogadja: mezők, villák kőkeritések mögött, na jó, néhol valami keresztény mártír katakombája, egyébként seemmi cicó...
itt még a városfalon belül vagyunk, a Via Appia Antica kezdete, még Via di Porta s. Sebastiano-nak hívják.
Itt már átjutottam a városfalon, a két bástya közti kapuzaton.
pazar felhők, pazar falak...
Innentől hosszú kilométereken keresztül elég kínos volt a haladás: a római kori út nyomvonalán húzódó út ugyanis gyakorlatilag egy kétirányú, mindössze kétsávos autóút, ami egyébként kb a Hungária Körút forgalmát bonyolítja... Az utikönyvek szerint a latinok az út két oldalán járdát is építetettek, ám úgytünik az átkozott taljánok ezt elbontották, és kőkeritéssel övezték végestelen végig...
Senkit se tévesszen meg az, hogy kevés autót lát a képeken. Mivel így jobban mutat, mindig kivártam a ritka pillanatot...
Az efajta kapubéletek nagyon jól jöttek egy-egy méretesebb kamionnal való találkozáskor
Egyébként úgytünik a járda hiánya rajtam kivűl senkit sem zavart... Bár őket nem fotóztam le, hosszan haladt előttem három, azaz három súlyosan túlméretezett anyuka hozzájuk tartozó babakocsikkal. Egyikőjüknek ráadásul ikrei voltak, a ma divatos duplaüléses babakocsiban. Népesség szabájozás olasz módra..?
néha még zebra is volt... de hova is?
no még egy utolsó ebből a szakaszból...
Már kezdtem igazán elcsüggedni, amikor az első biztató jelek megjelentek: az eredeti kőburkolat nyomai...
Itt már autó forgalom sem volt, már-már jókedvem lett, amikoris párszáz méterre a fenti fotótól az alábbi látvány tárult elém:
Velem épp egyidőben érkezett az útzárhoz egy idősebb úr, délutáni kocogó, nagyon szabatosan fogalmazta meg közös véleményünket az általami is értett "va fan culo!"-ban...
Szerencsére csak egy rövid szakaszon restaurálták az ősi utat, innen már csak párszáz métert kellett kerülni a kertek alatt és... most pedig akkor is ide fogom írni azt a rohadt mondatot, ami miatt ezt az egész túrát megtettem, idézet az "Erik a Viking" című filmből:
"...BAZMEG, EZ PONT OLYAN, MINT AZ ASZTERIX-BEN...!!!"
Röviden ennyi a majdnem egy napos kirándulás története. Utikönyvek említenek egy kör alakú sírt, bizonyos "Tomba di Cecilia Metella"-t. Ez természetesen a lezárt szakaszon helyezkedett el...
