"Eszébe jutott a kis magyar szobrász, akivel a Collegium Hungaricumban ismerkedett meg Waldheim révén. A szobrász gyalog jött Drezdából Rómába, a Via Flaminián jött be, azon az úton, amelyről gimnazista korában megtanulta, hogy ott vonultak be mindig észak felől a győzelmes idegenek."

Ismét egy Szerb Antal idézet. Éppenséggel ez elképzelhető, mert a Via Flaminia egy nagyon hosszú nyílegyenes út, nekem hangulatában a Villányi  útra emlékeztetett. Teljesen "rómátlan" utca, olyan bérházakkal szegélyezve, amik részben nálunk a 11.-ben illetve a Szent-István Park környékén jellemzőek. És a legfontosabb: középen villamos! A sinek mentén vékony járda fut korláttal, innen csináltam az alábbi aquarelle-t. Az enyészpontban a Piazza del Popolo a Porta Flaminiával. A függőlegesek kissé balra dőlnek, aminek az az oka, hogy folyamatosan húztak el mellettem a villamosok, ezért kicsit ferdén kellett tartanom az aquarelle-tömböt. Azon annyira bedühödtem, hogy nem hagynak rendesen dolgozni, hogy -úgyérzem- kicsit túlrajzoltam, a jobboldal háztömbjei bedöglöttek, főleg az okker ház szinei lettek kicsit halottak. Két fotót is kaptok róla, gondoltam ezegyszer mindkét fotó-változatot megmutatom, hiszen úgyis csak egy munka szerepel a bejegyzésben. A vakus változatban jobbak a szinek, a másik viszont nem kékült be annyira.

Egyébént gyalog sétáltam fel az akadémiától egészen a Via Flaminia északi  torkolatáig, és órákig kószáltam, mig végül e mellett a téma mellett döntöttem, addigra már eléggé fáradt voltam. Azt hiszem ott rontottam el, hogy amikor legutóbb véletlenül erre keveredtem, az Etruszk Múzeum megnézése után, már este fél nyolc körül járt, és gyönyörű esti szinek-fények voltak. Most viszont már dél-egy tájban felértem és teljesen jellegtelen arcát mutatta a környék. Este hat körül vonultam le a terepről, már zúgott a fülem a sok villamos zakatolástól és inkább vert seregnek, mint győzelmes idegennek éreztem magam.