Elég lassan haladok az élménybeszámolómmal, mert minduntalan megmakacsolja magát a blog-szerkesztő, és időnként hosszú szakaszokat ujra kell írnom. Sebaj, a legutóbbi leleplezés úgyis épp jó volt lezárásnak, kerüljön hát új fejezetbe a kolostorba való feljutásom.
Ahogy biztos emlékeztek Mihály, miután egy temetésen megpillantotta egykori barátját, Ervint, vagyis Páter Severinust, felmegy hozzá, egy a regényben nagyon fontos beszélgetésre a kolostorba.
" Egyórai erős hegymászás után felérkeztek a kolostorhoz. Az épületeket erős kőfal vette körül, a falba vágott kis kapu zárva volt."
Ebben az esetben elég pontos az író útleírása, a kolostorhoz valóban egyórányi kemény kapaszkodás után lehet eljutni...
Ez persze csak a kezdet, a via de Consoli-ról kanyarodik fel egy utca, ami a hercegi palotához, a Palazzo Ducale-hoz és a katedrálishoz vezet.
Az alábbi kép a hercegi palota kis udvaráról készült, itt már jó magasan járunk, még a Palazzo dei Consoli is ennyire felülről látszik... A palazzo Ducale elött van egy meredeken felfelé emelkedő terecske, a tér másik oldalán a katedrális. Nem fotoztam le őket, mert annyira pici a tér, hogy nem tudtam rendes képet csinálni egyikről sem. a két épület között pedig tovább kapaszkodik az út a kis városkapuhoz, azon keresztűl egy hosszú, meredek erdei út következik.
a városkapu..
és ez itt már az erdei út. de itt még egészen az út elején járunk. remélem megismeritek a konzoli palotát, azt a kis jelentéktelen épületet, ami lentről olyan impozánsnak látszott...
és csak emelkedett ,rendületlenül.egyre jobban erősítenem kellett magamban annak a kisvendéglőnek a képét, amit még odalent kinéztem magamnak, visszérkezésem megünepléseképp...
néhány kanyart persze kihagytam a dokumentálásból, mondjuk úgy százat...
mindenesetre a százegyedik után:
Szerintetek is túl proccos, nem? én mindenesetre már megint csalódtam...
Jó, Ausztriába elmenne kolostor kapunak, node UMBRIÁBAN?!!! pedig semmi kétség, jó helyen járok...
Midegy, ezt bukták a srácok, nem sikerült áhitatot éreznem a kapujuk előtt. Ellenben... nem tudom említettem-e, véletlenül volt a kolostor kaputól pár méterre egy kis söröző, afélle pihenőhely kirándulóknak... önjutalmazásból mindig elég jó voltam...
ez persze elég primitív szokás, de nem is tudom hány fotóm van már a saját éttermi és kocsamai fogyasztásaimról(ezeket persze nem raktam fel a blogra..). rosszabb vagyok mint egy német turista. Lezárásnak inkább egy kép a városról ,innen a kolstor mellől:
Hát ennyi volt Mihály útjának elég pongyola áttekintése. Egy kisebb vagyonból persze meglehetett volna csinálni reál-időben, precízebben, de azt hiszem a munkához ez is elég lessz. Kitudja, otthon, amikor a konkrét könyvön kell majd tünődni, mivé alakul ez a pár nap?
