Ma igen vacak esős idő van, mint már a hónap eleje óta olyan sokszor. Ez az illusztrálás és a blog-írás napja, úgytünik...
Egyáltalán nem meséltem arról a vidékről,ahol lakom. E környékre némi utalást még Szerb Antalnál is kapunk; Mihály egykori iskolatársát, a vallástöténész Waldheimet készül épp felkeresni:
"Abban a cikkben, amely Waldheim előadásáról számolt be, szó esett valami recepcióról is, melyet a Palazzo Falconieriben, a Collegium Hungaricum székházában adtak. Mihálynak eszébe jutott, hogy Rómában van egy Collegium Hungaricum, ahol ösztöndíjas fiatal művész- és tudósjelöltek élnek; itt bizonyára tudni fogják Waldheim címét, ha ugyan nem lakik ő is ott. A Palazzo Falconieri címét nem volt nehéz megtudni: a Via Giulián áll nem messze a Teatro Marcellótól, azon a vidéken, ahol a legszivesebben bolyongott. Most is átvágott a ghetto sikátorain, és nemsokára ott állt a szép régi palazzo előtt."
Azért az a "nem messze" kicsit tulzás...nemaszondom, kb húsz-25 perc tőlünk gyalog a Teatro Marcelo, de nem épp egy köpés... Amúgy éppenséggel le is fotóztam korábban, de egészen más okból, az "Utas és holdvilág" eszembe se jutott, de előbb a hely,íme:
Egy másik képen némi környezettel:
Már megint vonulnak, csak vonulnak az átkozott turista-légiók...na mindegy, ezt nem lehet megúszni. De ami miat meg akartam mutatni, az a szokásos vesszőparipáim egyike, az organikus városfejlődéssel kapcsolatban: Ugye mindig ismételgetem azt, hogy Budapest pusztán vizszintes irányba fejlődik, vagyis a különböző korok tömbökben, egymás mellett helyezkednek el, viszont az ennél organikusabban, önmaguktól, és nem erőszakoltan alakúló városok, mint pédául Párizs függőleges irányban is rétegződik. Valahogy úgy, mint az őskori ember barlangjaiban az úgynevezett kultúrrétegek. Nos, ezt a teóriámat erősíti ez az antik szinház, a középkori lakás-ráépítésekkel.
Persze, ezek ma is lakott lakások!
A gond csupán az, hogy Róma esetében az organikus városfejlődés nagyjából itt be is fejeződött... Persze túlzok, de biztos értitek mire gondolok..!
No, de ugorgyunk,vissza a Magyar Akdémiára meg a Via Giulia-ra, mert arról még nem mutattam semmit. Volna itt még két aquarelle...
Ez a Via Giulia azon része, ahol az Akadémia áll. Az a jobboldali két zászló jelzi az épület diplomáciai jellegét. Az épületről majd egy-két fotó...( ja, méret 42x56cm ) Az alábbi az utca egy távolabbi pontjáról készült. Itt elég nehéz volt rajzolni, mert állandóan autók, spar-os kamionok, robogók és el ne felejtsem (!!) a köztisztasági vállalat kis robogó-furgonjai húztak el mellettem, ezekről egy következő bejegyzésben külön! A végén jól beparkolt elém egy kamion, pedig a baloldalon még kicsit pontosítottam volna...
néhány fotó:
Van egy téma, amit már végtelen számú sorozattal dokumentáltam, kb mint a Harvey Keitel,a trafikos a "Füst"-ben. Egyáltalán nem biztos, hogy valaha kép is lessz belőle, de ez az egyik kedven hangulatom itt Rómában. Valószinüleg az Emmával való korareggeli kelésektől, itt is hamar szoktam felébredni, nagyjából hét körül. A szobám egyik ablaka az első emeleti teraszra nyílik, a szembenlévő ablakon pedig mindig kicsit más és gyönyörű árnyékok... már ha épp nem zuhog, mint mai is...
Az ösztdíjasok nagyrésze a Palazzina-ban lakik, ahogy én is, alább pedig a Palazzo ugyanabban a reggeli fényben. Itt van a koncertterem, kiálító terem, titkárság, porta és egyébb fontosabb hivatalok...
Mostmár aztán mindent tudtok, a Magyar Akadémiáról és környékéről, ideje más témákra evezni...
