HTML

Új képek, kiállítások, emberek...

Ebben a blogban azokat a legújabb munkáimat szeretném megmutatni mindazoknak, akiket estleg érdekel, amik annyira frissen készültek, hogy még nem volt időm a honlapomon publikálni. Emellett szeretnék beszámolni egy-egy olyan kiállításról, amit épp legutóbb láttam, kollégákról, akiket épp megismertem és nagyon jónak találtam, egyszóval szubjektív barangolásaimról az amúgy igen zavaros kortárs képzőművészetben...

Friss topikok

Linkblog

Mihály nyomában II. -Assisi

2010.06.13. 23:41 takátsmarci

Csütörtök reggel továbbindultam Ravennából Bolognán, majd Arezzo-n át Assisibe. Persze ez az erősen lerövidített útazás nem követi hűen Mihály útvonalát, inkább úgy választottam meg ezt a négy állomást, hogy azokra a helyszinekre jussak el, ahol  a szerintem a leginkább illusztrálni való események történtek.

"Mihály gyalog érkezett Spellóból Assisibe, felment a város legmagasabb pontjára, a Roccára, meghalgatta egy szép és bölcs olasz kisfiú történelmi magyarázatait, leült az ősi várrom egy falára, órák hosszat nézte az umbriai tájat és boldog volt."

Tulajdonképp ezért a pár sorért indultam neki a fél napos útnak /itt most egy vörös fejjel való dühöngést képzeljetek, az alább következő egész bejegyzést ujra kellett írnom ugyanis, nem mentette a rendszer.../. Átszálások közben megjártam a bolognai Galéria Forni-t, kedvenc kortárs festőim galériáját, ahonnan kb 10 kilónyi albummal tértem vissza, részben vettem őket, részben ajándékba kaptam. Erről remélem még fogok később hosszabban írni, de most babonából csak ennyi... Volt még egy hosszabb várakozásom Arezzo-ban, itt remek ebédet kaptam egy teljesen lokális kisvendéglőben, és persze megnéztem a San Francesco-ban lévő Piero de la Francesca freskókat. Ami a freskófestést illeti, úgytünik, roppant sérülékeny műfaj...a restaurátoroknak viszont remek kihívás. Szegény Piero munkáiból is csupán foltok maradtak, ahogy az Assisi beli Giotto-k is meglehetősen sok helyen sérültek, szineik megfakultak. Ottjártamkor is épp valami monstre restaurálás folyt, bizonyos részekre csak sisakban, kis csoprtokban lehetett bejutni.

Már délután öt felé járt, mikor Assisibe értem, és kivételesen hagytam magam bepalizni egy taxisofőr által, felvitettem magam a lehető leggyorsabban a kis hegyi városba, hogy még legyen időm dolgozni azon a bizonyos Roccán... A városka persze gyönyörű, de túlon túl is az. Érezhetően diszletváros, hotelekkel, vendéglőkkel, valódi lakók azt hiszem nincsenek sokan. Amilyen hamar csak tudtam magam mögött hagytam főellenségeimet, a turistákat ( előbb azért hotelt kellett találnom, ami persze egyáltalán nem volt nehéz, magánházat nehezebb lett volna...) és fölgyalogoltam a már sokat emlegetett erőd romjaihoz, a Roccára. Itt már szerencsére kevesebben voltak, tudtam kicsit dolgozni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kaptok fotókat is azért...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez a templom itt a San Francesco (umbriában azért van egy pár hasonló nevű...), Cimabue és Giotto freskóival, mellesleg a szent sírjával...

Vissza sétálva a városba megkerestem még egy helyszint, ami Mihály szempontjából érdekes lehet: "A Piazzán, az ősi Minerva-templommal szemközt, ami az első antik templom volt, amelyet Goethe itáliai útjában látott, leült egy kis kávéház elé, vermutot rendelt..."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szerintem a Tiara kiadó nyugodtan beperelhetné Assisi városát, hogy amikor kiküldött illusztrátoruk épp a városban járt, munkálatokkal ronditották el az öszképet... egyszerűen fel vagyok háborodva!

 

 

 

Persze még rengeteget sétálgattam a városban másnap délelőtt is, amig a Peruggiába vivő buszra vártam (Gubbióba ugyanis onnan lehet eljutni) de nem változott meg az az érzésem, hogy valami teljesen kilúgozott, kilakkozott helyen járok, nem egy élő városban. Kaptok még pár fotót, nem biztos, hogy ezekből érződik majd az a fajta "kilakozottság", a valódi életből lerakódó patina a hiánya, amit én ott éreztem.

 

még ezek a muskátlik is...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

jó, azért gyönyörű nem mondom!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végül pedig egy kép a San Francesco-ról, amit, megintcsak nem tudtam elkapni autó, vagy ember nélkül...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ujkepek-egyebek.blog.hu/api/trackback/id/tr622079650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zománc 2010.06.14. 22:20:24

Nekem úgy tűnik, hogy csak én olvasom ezeket az írásokat és nézegetem a képeket és a fényképeket roppant nagy izgalommal! Milyen jó volna azokon az utcákon mászkálni! Lehet, hogy Olaszországnak főként múltja van, de milyen csodás múlt az!
süti beállítások módosítása